bezúz
bezúz tárgyas ige
1. Igen erős ütéssel beszakít, betör vmit. Bezúzták a fejét. Egymást érik a nagy paizson a kövek, | Kushad Bence vitéz, fejét aláhuzza. | Hogy valamiképen a kő be ne zuzza. (Arany János) Leesett a padlás följárójáról, bezúzta koponyáját. (Kosztolányi Dezső)
2. <Papírhulladékot, sajtóterméket> papírmalomba szállít, és ott megfelelő zúzó, őrlő műveletekkel megsemmisít, ill. papírnyersanyaggá feldolgoz. A felszabadulás után a reakciós könyveket bezúzták.
bezúzás; bezúzat; bezúzó; bezúzott.
