beszély
beszély [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (régies) Rövid, rendsz. prózában írt elbeszélés mint írói műfaj; novella. Költői beszély. [A] beszély … érdekes charactereket és bonyolódást kíván. (Vörösmarty Mihály) A következő regényekben vagy beszélyekben … még hánykódik a költő lelke. (Péterfy Jenő)
2. (elavult) Vmely eseménynek, esetnek előadása, elmondása, elmesélése; történet, elbeszélés. [A szolgáló] elvégezvén beszélyét, parancsra várt. (Jósika Miklós) A kiállt bajokat röviden lebeszélik, Megborsolva beszélyeiket belföldi szitokkal. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): beszélyfüzér; beszélygyűjtemény; beszélyíró; beszélyirodalom; beszélytöredék.
