benéz
benéz tárgyatlan ige
1. Kívül eső helyről vhová néz; betekint. A ® libák benéznek az ablakán. Benéztek: a holt test ott feküdt szelíden. (Arany János) Az egyik asztalnál öreg francia polgárember ült, aki felém intett, mikor az ajtó üvegén át benéztem. (Kuncz Aladár) Miért von úgy a vágy benézni csorba Ablakon, ha gyéren lámpafény ég Szűk szobában …? (Juhász Gyula)
2. (átvitt értelemben) Rövid tartózkodásra bemegy, rövid időre befordul vhova. Rögtön jövök, csak egy percre benézek ebbe a házba. Öregeimhez … biz én be sem néztem. (Petőfi Sándor) Ebéd után benézett félórára a Magyar Királyba. (Kosztolányi Dezső)
benézeget; benézés; benéző.
