bénaság
bénaság főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. A béna (1) melléknévvel kifejezett tulajdonság, ill. állapot; a test vmelyik részének, főként a végtagoknak mozgási, működési képtelensége; bénultság. Helyi, központi bénaság; a bénaság gyógyítása. A bénaság oka az izmok v. a mozgatóidegek betegsége. || a. Vkinek, vminek béna (1) volta. A kar, a láb bénasága. Bénasága enyhült a kezelés során.
2. (átvitt értelemben) Tehetetlenség, cselekvésre való képtelenség. Mienk a küzdés, bénaság, nyomor. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): tenyészbénaság.
bénasági.
