bélyeges
bélyeges [e-ë v. ë-ë] melléknév -en [e]
1. Olyan, amelyen postai v. okmánybélyeg van; bélyeggel ellátott, felbélyegzett. Bélyeges levél, levelezőlap, okmány. || a. (elavult) Bélyeges papír: váltó, ill. annak űrlapja. [Jókait] 1879-ben nagyon szorongatják a bélyeges papirosok. (Mikszáth Kálmán)
2. (régies) Olyan <tárgy, állat, személy>, akire, amelyre vmilyen bélyeget (2) ütöttek, nyomtak, festettek; ismertetőjellel, megkülönböztető jeggyel ellátott. Bélyeges hordó, ló, zsák; bélyeges rabszolga.
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben, régies, rosszalló) Erkölcsileg megbélyegzett. Bélyeges ember; bélyeges arc. Bélyeges, cudar, jellemtelen Árulkodó, hitvány kis emberek. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Idők kovászai, megyek én is veletek Bélyegesen, csillagosan. (Ady Endre)
bélyegesség.
