beletör
beletör tárgyas ige
1. Vmibe beletör: <vmely hosszúkás, merev, rendsz. hegyes eszközt munka közben v. munka végzése szándékával> vmely anyagba úgy mélyeszt bele, hogy kiálló része – hiba, elővigyázatlanság folytán – eltörik, bent levő része, kül. hegye, benne marad az anyagban. A fúrót beletörte a fa göcsörtös részébe. A tűt beletörte a vastag posztóba.
2. (ritka) Hámba, igába, járomba beletör: <fiatal igásállatot> a hámhoz stb. szoktat. A tinókat beletörte az igába.
beletörés; beletörő; beletört.
