belégzés
belégzés főnév -t, (-ek), -e [ë, e] (biológia)
A lélegzés folyamatának az a szakasza, amelynek folyamán a tüdő levegővel megtelik; belélegzés. A belégzést kilégzés követi. || a. (orvostudomány) Gyógyító hatású levegőnek, gőzöknek v. szétporlasztott oldatoknak belehelése; inhalálás. A szamárköhögést a ritkított levegő belégzése gyógyítja. A gégehurutot belégzéssel kezelik.
