békesség
békesség [e] főnév -et, -e [ë, e], (régies) békeség [e]
Béke (főleg 3–4), békés állapot; az emberek zavartalan, békés együttélése; nyugalom, egyetértés, türelem. ® Áldás, békesség; (vallásügy) békesség a jóakaratú embereknek; (szójárás) bort, búzát, békességet, (szépasszony feleséget); az örök békesség: a halál (nyugalma, békéje, csendje); a lélek békessége; az alkonyati táj csupa békesség; mikor lesz már békesség?; békességben élnek; megférnek békességben egymással v. egymás mellett. Lehetetlen, hogy … hadakozást ne lássunk Európában, annyi sok ideig tartó békeség után. (Mikes Kelemen) Tűrj békeséggel, ezt papolta az | apát-urunk is sokszor. (Katona József) Ha van Isten, földtől a fényes égig Rángasson minket végig. | Ne legyen egy félpercnyi békességünk, Mert akkor végünk, végünk. (Ady Endre) Aki látta szelíden mosolyogni, … meg kellett annak telni békességgel. (Móra Ferenc)
békességes.
