beképzelt
beképzelt* [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Olyan <személy>, aki alaptalanul nagyon sokat tart magáról, értékesebbnek v. jelentékenyebbnek hiszi magát, mint amilyen; öntelt, elbizakodott. Beképzelt ember, fráter, leány. Ne légy már olyan beképzelt! || a. (ritka) Ilyen személytől származó, rá valló <magatartás, megnyilatkozás>. Beképzelt mosoly.
beképzeltség.
