befészkel
befészkel ige
1. tárgyatlan (ritka) Befészkel vmibe: <állat> vmely szálas, foszlós, puha anyag belsejében v. vmely zárt térben fészket rak, fészket készít. A mezei egerek befészkelnek a szalmába és a kukoricaszárba. A kaptár rothadó viaszába férgek fészkelnek be.
2. tárgyas Befészkeli magát: a) (rosszalló) vhová betelepszik, s állandóan ott marad. Befészkeli magát a családba. A cseh lovagok befészkelték magukat az országba. (Jósika Miklós); b) (átvitt értelemben) <rendsz. kellemetlen, kínzó, gyanakvó, gyűlölködő gondolat, érzés> szinte észrevétlenül úrrá lesz, elhatalmasodik, meggyökeresedik vkiben. A féltékenység, a harag, a gyűlölet, a gyanú befészkelte magát a szívébe. Ez a gondolat befészkelte magát az agyába, és nem hagyta nyugton. Szomorú meggyőződés fészkelte be magát lelkébe. (Eötvös József)
befészkelés; befészkelő; befészkelődik; befészkelt.
