befalaz
befalaz tárgyas ige
1. <Üreget, falban levő nyílást> fallal bezár, helyét fallal betölti, helyére követ, téglát stb. rak be. Befalazták az ablakot, ajtót, kaput; befalazták az elhagyott bánya bejáratát, a régi pincét. Az ebédlő felőli ajtónak tágos [= tágas] mélyedését befalazta. (Jósika Miklós) Az elhagyott sírbolt ajtaja itt … van – befalazva. (Jókai Mór)
2. <(Érték)tárgyat, halottat> vmely üregbe v. helyiségbe rejt, helyez, s az üreg, helyiség nyílását fallal (téglával, kővel) befödi, elzárja. Ékszereit befalazta a pincébe. Hármas koporsóba szorítva befalaznak. (Széchenyi István) A kincsről, mely be van falazva, legkisebb sejtelmök sincs. (Jósika Miklós) || a. <Személyt halálbüntetésként v. babonából szűk helyiségbe, fülkébe, vastag fal üregébe> bezár, és a nyílást fallal elzárja. A népballada szerint Kőmíves Kelemennét befalazták Déva várának falába. Ott fog ő maradni befalazva, mint egy sírboltban elevenen eltemetve. (Jókai Mór)
3. (építészet) <Épület vázát> téglával falszerűvé kitölti. A faváz már kész, csak még befalazzuk. || a. (építészet) Falba beépít, a falazás során beerősít vmit. Az ajtótokot befalazták.
befalazás; befalazható; befalazó; befalazott; befalaztat.
