beesik
beesik ige
1. tárgyatlan Vmi úgy esik (I. 1–3), hogy (nyíláson át) vmely belül levő helyre, vminek a belsejébe jut. Beesik vhova; beesik vmin; beesik az árokba, gödörbe. A vödör beesett a kútba. Felborult a csónak, és beestünk a vízbe. Az olló beesett az ágy alá. A gyűrű beesett a virágok közé. A pénz beesett a csatorna nyílásán. A labda beesett az ablakon a szobába. Beesett ájultan egy … bokorba. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyatlan <Eső, hó, nyíláson át> vmely zárt helyiségbe behull, becsepeg. Az eső beesik a törött ablakon, a nyitott kéményen, a lyukas háztetőn. A rozoga tető résein át beesett a hó. A ház tetején beesik az eső. (Gárdonyi Géza)
2. tárgyas (ritka, irodalmi nyelvben) <Főleg hó> sűrűn hullva beföd, betakar vmit. Beeste a tetőt a hó. Fehér volt a világ, szép Fejér hó este be. (Petőfi Sándor)
3. tárgyatlan <Izgatott állapotban> hirtelen, nagy lendülettel benyit v. <kimerültségtől> szinte összerogyva beront vhova. Beesik az ajtón, a szobába. Amíg azok szöszmötölnek, csak esik ám be nagy ijedten a kisbíró. (Jókai Mór) Az asszony hazáig futott. Az udvarra már úgy esett be. (Gárdonyi Géza)
4. tárgyatlan <Testrész, főleg arc, szem, betegség, testi-lelki szenvedés következtében> sokkal soványabb v. laposabb lesz, ill. beljebb húzódik. Beesett az arca, a szeme, a melle. Beestek szemei a könnyhullatásba. (Csokonai Vitéz Mihály) Be van esve szeme, arca. (Tolnai Lajos)
beesés; beeső.
