beérés [1]
beérés [1] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
Általában a beér igével kifejezett történés.
1. Az a tény, hogy vki, vmi beér (1) vhová; megérkezés, beérkezés. A versenyzők utolsó csoportjának a célba való beérése csak estére várható.
2. (ritka) Az a tény, hogy vki (vmi) beér (1b), utolér vkit, vmit; vkinek, vminek az elérése, utolérése. Az előttünk vágtató kocsi beérése szinte lehetetlennek látszott.
3. (átvitt értelemben, ritka, régies) Az a tény, állapot, hogy vki (vmi) vmivel beéri (5), megelégszik; vmivel való megelégedés. Szükségben meg kell tanulnunk a kevéssel való beérést.
