beemel
beemel tárgyas ige
1. Vhova beemel (vmit): emelve vmely belső helyre, vminek a belsejébe juttatja. Beemeli az evezőt a csónakba. Beemelte a gyermeket a kocsiba. Beemelte a csomagot az ablakon. Andor a kocsi elébe! Mihelyt a kisasszony megjön, beemeled. (Kemény Zsigmond)
2. Emelve rendeltetési helyére illeszt vmit; helyére akaszt; beakaszt, beilleszt, beszerel. Az ajtót beemeli; kisiklott vasúti kocsit beemel. Beemelték a híd egyik főtartóját. Másik nyomódúcot emeltek be. A szedést beemelték a formába.
3. (elavult) Magáévá téve, megszerezve hazavisz vmit. Nem volt többé az a föladatuk, hogy … a … magyar városokból beemeljék a harácsot. (Jókai Mór) Máthéné … a hóna alatt éppen egy nagy fehér kenyeret emelt be a piacról. (Tolnai Lajos)
beemelés; beemelhető; beemelő; beemelt; beemeltet.
