bárgyúság
bárgyúság főnév -ot, -a (kissé választékos)
1. A bárgyú melléknévvel kifejezett szellemi tulajdonság, sajátság, értelmi, elmebeli állapot; hülyeség határán járó együgyűség. Kiabál róla a bárgyúság. || a. Vkinek, vminek bárgyú (2) volta. Dühít ennek az embernek a bárgyúsága. Szavainak bárgyúsága meglepő.
2. Bárgyú emberre jellemző beszéd, cselekedet, dolog. Amit mondott, cselekedett, bárgyúság volt. Bárgyúságo(ka)t beszél, mond, tesz. Bárgyúság is lett volna szavakkal beszélni ott, ahol a lelkek suttogása hallik. (Jókai Mór) Nagy, végzetes bárgyúság volna a magyar társadalomtól, ha nem fogadná el új íróit és művészeit. (Ady Endre)
