balítélet
balítélet [l-í] főnév (kissé régies, választékos)
Téves, helytelen ítélet (2). Ostoba balítélet. Életében sok balítélettel kellett megküzdenie. Harcolt a balítéletek ellen. A tisztségben levőkre mindenkor balítéletet szoktak tenni; de aki az igaz úton jár, van mivel vígasztalni magát. (Mikes Kelemen) A világ tele van balitélettel. (Csokonai Vitéz Mihály) Szép élet a szinészi élet … Bár ellene a balitélet Vak órjásának nyelve szól. (Petőfi Sándor)
