bakelit
bakelit [ë v. e] főnév -ot v. -et [ë], -ja v. -je [e]
1. Szilárd, jól megmunkálható, préselhető, szerves műanyag, mesterséges gyanta; használati tárgyak készítésére és villamos szigetelő anyagul használják. Esernyőjének a nyele bakelitból van.
2. jelzői használat(ban) Ebből készített, ebből való <használati tárgy, alkatrész>. Bakelit hamutartó, kilincs, villanykapcsoló. A csavarhúzónak bakelit nyele van.
bakelitos v. bakelites.
