bájol
bájol tárgyas ige -t, -jon
1. (irodalmi nyelvben) Bájával, kedvességével vonz vkit. Ifjúságom tavaszában A virágzó Lilla bájolt. (Csokonai Vitéz Mihály) Bájol némasága, titka. (Gyulai Pál)
2. (régies) Vmivé bájol: úgy alakít át vmivé, hogy az varázslatosan szép lesz; átvarázsol vmivé. Csak tőlünk függ vízcsatornák, gőzhajók által Édenné bájolni a most oly nagy részben sivatag honunkat. (Széchenyi István)
Igekötős igék: elbájol; megbájol.
bájolás; bájolgat.
