alvás
alvás főnév -t, (-ok), -a
Az al(u)szik igével kifejezett állapot; az a tény, hogy vki, vmi alszik; az emberi, állati szervezetnek az ébrenléttel ellentétes, ismétlődő időszaki állapota, amelyben a tudat működése és a tudatos mozgás teljesen v. nagyrészt szünetel, a test nyugalomban van, s ezáltal a szervezet pihen, felfrissül, testi és szellemi erői megújulnak. Éber, egészséges, jóízű, nyugodt, nyugtalan alvás; a gyermek, a macska alvása; alvás közben; ® meghúzza az alvást; alvást színlel. || a. Az ebben az állapotban való pihenés, nyugalom, felfrissülés. Hosszú, rövid alvás; délutáni, ebédutáni, éjszakai alvás; az alvás ideje; a beteg alvása. Nekem elég hat órai alvás. Gyermeknek több alvásra van szüksége. Kis vártatva Gyuri is megkívánta az alvást. (Mikszáth Kálmán) Mindentől félek nyugtalanul, Már nincs se alvásom, se álmom. (Ady Endre) || b. Ilyen célú, rendsz. éjszakai fekvés; hálás. Ágyban, együtt, külön (való) alvás.
alvási.
