azontúl
azontúl határozószó, mutató
1. Vmely távolabbi (múlt v. jövőbeli) időpont után, attól kezdve. Két hétig várok még, azontúl egy percet sem. Egy ízben még válaszolt a levelemre, azontúl megszakadt köztünk az érintkezés. Ajkon csókolt, remegve izgalomtul … Aznap többet nem olvasánk azontúl. (Babits Mihály–Dante-fordítás)
2. (ritka) <Vmely eseményre, körülményre, feltételre vonatkoztatva:> azon v. ezen kívül; ha az v. ez megvan v. meglesz, akkor; aztán (I. 1). Nem bánom, csak az meglegyen, azontúl nem vállalok semmit. Add ki a jussomat: pénzt, paripát, fegyvert; Azontul – az Isten áldjon minden embert. (Arany János)
azontúli.
