azonban
azonban [azomban] kötőszó és határozószó, (régies, népies, ritka) azonba [azonba]•
A szócikk fejének második sorában [azonba] helyett [azomba] olvasandó.
I. kötőszó <Mellérendelt mondatok, mondatsorok szembeállítására.>
1. <Többé-kevésbé különböző állítások szembeállítására, a második mondatban, rendsz. második helyen, gyak. az állítmány, ill. az állítmányi rész előtt:> viszont; pedig, de, ellenben. Te elmész, én azonban itt maradok. Délelőtt esett, délután azonban kisütött a nap. A két gyerek egy pillanatra hallgatott, kis idő múlva azonban nagy kacagás tört ki belőlük. (Móricz Zsigmond) –11 (mellékmondattal bevezetett összetett mondatok kapcsolására, rendsz. a második alárendelő kötőszó után.) Ha szép idő lesz, kirándulunk a hegyekbe, ha azonban esik, akkor nálunk jövünk össze. || a. <Némi ellentétet tartalmazó állítások kapcsolására:> de. Meg akarták választani, (ő) azonban vonakodott.
2. <Állítást követő tagadás v. tagadást követő állítás kapcsolására:> viszont; de, ellenben. A cipőt megveszem, a papucsot azonban nem. Ha Noszty megkéri a leányt, legyen inkább a Nosztyé. Noszty nagy család … Nagy dolog az, Velkovics, édes uram … Velkovics uram azonban nem ezen a nézeten volt. (Mikszáth Kálmán) Az ember nem nézett senkire. Az asszony azonban szemérmes érdeklődéssel szemlélődött körül. (Gárdonyi Géza) –21 (mellékmondattal bevezetett összetett mondatok kapcsolására, rendsz. a második alárendelő kötőszó után) Azt mondta, ha kinevezik, megházasodik, ha azonban nem, akkor még vár a házasságával. || a. <Szándéknak v. követelménynek és a cselekvés akadályának szembeállításában:> de; csakhogy. Én is szeretnék elmenni, azonban nem érek rá. Ezt meg kellene vennünk, azonban nincs elég pénzünk. Titokba, bán, titokba – azonba szólni | itt nem lehet. (Katona József) Imre kérdezni akarna sok mindent, illetve mutatni szeretné, hogy örül István érkezésének. Ő azonban mogorva agglegény s nem ért a beszéd tudományához. (Tömörkény István)
3. <Megszorítást tartalmazó mondatban, gyakran lazább összefüggésben levő mondat kapcsolására:> azonban v. (ritka) ám azonban: csakhogy; de, ámde. A kutyák lefeküdtek lustán a kapuajtók elé és nem ugattak, hanem csendes filozófiával pislogtak és morogtak. Talán azt morogták, hogy beh jó úrnak lenni. Kutya azonban nem sok volt a paraszt porták előtt. (Mikszáth Kálmán) Úgy volt, hogy mihelyst eláll a szél, mennek odább. Ám azonban a szél kitudhatatlan és formájában sohasem egy. (Tömörkény István)
4. <Olyan állítások, ill. olyan állítás és tagadás szembeállítására, amelyek közül a második az előbbi(ek)nek nem magától értetődő, nem szükségszerű következménye.> [Rom és Véd] küzdöttek folyton az ormon Ötven egész évig; de azonban győze Romisten. (Vörösmarty Mihály) Az alispán, mint udvarias, gavallér ember, … egy hógolyóval visszadobta az asszonyt. Hiszen csak felelni is kell az ilyenre és végre csupa tréfa az egész. A viceispánnét azonban … megmarta erre a zöldszemű szörnyeteg [= a féltékenység]. (Mikszáth Kálmán) –41 (a ragozott ige után, néha a főhangsúlyos szó, kifejezés előtt) [Toldit] boszantja mind e vastag tréfa, | … Toldi tűr azonban: bárha nem békével. (Arany János) Mikor már láttam, hogy nem futhatok, akkor jöttem csak azon gondolatra, hogy bátornak kellene lennem. – Szerettem volna azonban akárki más lenni, csak saját magam nem. (Jókai Mór) –42 (vonatkozó névmás v. határozószó után; ilyenkor helyesebb a mellérendelő szerkezet, mutató névmással, ill határozószóval) Szörnyen megfázott, ami [helyesebben: ez] azonban nem ártott meg neki. Átkutatta az íróasztala fiókját, ahol [helyesebben: ott] azonban nem találta meg a töltőtollát. A legszebb hadnagyot elvitték Trencsénből, ami azonban nem hagyott nagyobb űrt a kis tót városban. (Mikszáth Kálmán) || a. <Olyan, némileg ellentétes állítások kapcsolására, amelyek közül a második az elsőnek természetes következménye.> Árny után kapkodsz, azonban Fut előled a való. (Vajda János) || b. <Állítást követő tagadás v. tagadást követő állítás kapcsolására, olyankor, mikor a vele kapcsolt mondat a várható következmény helyett mást, esetleg éppen a várható következménnyel ellentétes közlést tartalmaz.> Elmondtam mindent, amit szükségesnek tartottam, azonban nem akarlak befolyásolni. Nem hiszem, hogy megfelel a követelményeknek, azonban lássuk.
5. (rendsz. a második mondat élén) <Olyan kijelentés bevezetésére, kapcsolására, amely nem is tartozik az előzményekhez; amellyel a beszélő új irányba tereli a beszédet.> Tegnap eladtam a házamat, holnapután költözünk; azonban most fontosabb dologról szeretnék beszélni: Voltál már az orvosnál?
II. határozószó (némi kötőszó-szerű árnyalattal) (régies, irodalmi nyelvben) Vmely történésnek, cselekvésnek ideje alatt; azalatt, aközben, azonközben, közben. Szűcs György, jó remény fejébe Nyakig ül a szennyes lébe, | Istennek ajánlva dolgát. | A cigány sereg azonban Beszivárog alattomban [az udvarba]. (Arany János) [Dalos Eszter] Szomorún jár, tébolyog a mezőben, Nem is áll jól semmi dolog kezében; Éje hosszu, napja bágyadt, Szive sóhajt – csak egy vágyat: … Te, halál, vess puha ágyat. | Ködös őszre vált az idő azonban, Törik is már a tengerit Adonyban. (Arany János) || a. A szóban forgó cselekvés ideje alatt vmikor (rövid ideig v. egy pillanat alatt). Mutató ujjával [Bence] béfogá ajakát, A köhögéstől is türtőztette magát, A lovat vigyázta, mert itatni kellett. – | Azonban felállott Toldi a sir mellett, Inte a cselédnek. (Arany János) || b. (irodalmi nyelvben, régies) Íme azonban: íme, közben, időközben, azalatt, meglepetésszerűen, egyszer csak hirtelen. Nem kell? – Im azonban kelletlen, hivatlan A fiu betoppan. (Arany János) Ha ez a kis fény nem volna, Úgy gondolja [Ágnes asszony]: megőrűlne … Ím azonban, időtelve, Börtönének zárja nyílik. (Arany János)
