avatatlan
avatatlan melléknév és főnév, (régies) avatlan
I. melléknév -ul, -abb
1. (ritka) Olyan <textilanyag>, amelyet még nem avattak be (3), amely még nincs avatva (4). Avatatlan posztó, vászon.
2. (kissé választékos) Olyan <személy>, aki nincs beavatva vmely ismeretbe, tudásba, mesterségbe, ügyességbe; járatlan, gyakorlatlan, tájékozatlan vmiben; hozzá nem értő, laikus. Avatatlan ember. Avatatlanul nyúl a dologhoz. Ily tárgyakban nem avatlan ugyan, de teljességgel incompetens [= illetéktelen] vagyok. (Széchenyi István) Avatatlan olvasó tán szőrszálhasogatásnak veszi az ilyet. (Arany János) || a. (választékos) Ilyen személyre jellemző, rá valló, hozzá tartozó, tőle származó. Avatatlan beszéd. Csak az avatatlan szem nem veszi észre. Rettegek avatlan lábakkal küszöbein átlépni. (Jósika Miklós) [Leveleink] avatlan, megbízatlan kezekbe jutnak. (Tompa Mihály) Nem akarta, hogy avatatlan fülek hallják … (Tolnai Lajos)
II. főnév -t, -ok, (-ja)
1. (kissé választékos) Avatatlan (I. 2) személy. Avatatlan létére beleszól mindenbe. A hibásan másolt … szokások nem fogják mulattatni az avatatlant, s bántják az avatottat. (Vörösmarty Mihály) A színjáték [célja] …, hogy tükröt tartson mintegy a természetnek; … ha ezt túlozza valaki …, bár az avatlant megnevetteti, a hozzáértőt csak boszanthatja. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
2. (kissé választékos) Vmibe, vmely ügybe, titokba (be) nem avatott, illetéktelen személy. Avatatlanok fülébe ne jusson a dolog. || a. (vallásügy, régies) Avatatlanok: vmely szertartás, tanítás titkaiba be nem avatott személyek. A misztériumok vallási rejtelmei az avatatlanok előtt ismeretlenek voltak.
avatatlanság.
