avatag
avatag melléknév és főnév
I. melléknév -on, -abb (irodalmi nyelvben, régies)
1. Régi, kopott, megviselt, avult, ócska <tárgy>. Avatag köntösén szél hasít át. (Kemény Zsigmond) Mindenféle avatag újságok, könyvek hevertek előttük. (Petelei István) Emlék! sok drága szénrajz avatag iveken, Szénnel a múlt üszkéből. (Tóth Árpád)
2. (rendsz. rosszalló) Ósdi, elavult, idejétmúlt(a), divatjamúlt. Avatag erkölcsök, felfogás, modor, nézetek. Holmi avatag visszaemlékezésekkel áll elő. (Jósika Miklós) Mily hiú és makacs avatag eszméinek védelmében! (Kemény Zsigmond) || a. Régies, ódon. Nem habozna saját szóvirágait Pázmán avatag nyelvének … elébe tenni. (Arany János) Az öregurat … a pesti irodalmi újdonságok a nemesi oklevelek avatag stílusa után, … meghökkentették. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév -ot, -ja (ritka) Száraz levéllel, növénnyel borított terület; avar. Szekerünket odahagytuk, felültünk lovainkra s bevágtunk a puszta közepébe az úttalan, jeltelen kopár avatagba. (Jókai Mór)
avatagság.
