autonómia
autonómia főnév ..iát, ..iája (régies írva: autonomia is)
1. (politika, közigazgatás) Vmely intézménynek, szervezetnek, közösségnek az a joga, hogy belső ügyeit más hatóságtól függetlenül, saját törvényei, (szabály)rendeletei, rendtartása stb. szerint – választott vezetői útján – maga intézi; önkormányzat(i jog). Egyesületi, egyetemi, egyházi, nemzetiségi autonómia; kulturális autonómia; autonómiát ad, kap, kér, követel; megnyirbálják az autonómiáját. A természetes körére szorult centralisatio és az egyének szabadságát, erejök kifejlését biztosító autonomia – ime Eötvös államának két sarkköve. (Péterfy Jenő) A kor jelszava az „önrendelkezési jog”, az autonómia. (Móricz Zsigmond) || a. (közigazgatás) Ezzel a joggal rendelkező közigazgatási egység. Községi, megyei, városi autonómiák.
2. (tudományos) Vminek az autonómiája: vminek az a jellege, hogy sajátos alkata, belső törvényszerűségei önálló létet biztosítanak neki. A pedagógiának mint tudománynak az autonómiája.
3. (filozófia) <A Kant-féle filozófiában> az észnek az a képessége, amelynél fogva önmagának szab erkölcsi törvényt.
