átutazó
átutazó [t-u] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki vhol átutazik. Az állomáson átutazó küldöttek. || a. Olyan <személy>, aki átutazás közben csak átmenetileg, rövid ideig tartózkodik vhol. Átutazó művész. || b. (átvitt értelemben) A bú nálam csak Átutazó vendég. (Petőfi Sándor)
2. Átutazó vízum: illetékes állami szerv által kiállított írásbeli engedély idegen állampolgár részére, mely az illető államon keresztül az utazás megszakítása s huzamosabb tartózkodás nélküli utazásra jogosít.
3. (régies) Átutazó szoba: a) átutazó (I. 1, a) személy részére (magánlakásban) kiadott sz. Átutazó szobát talált a pályaudvar közelében; b) (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) szerelmi találkozókra kiadott sz. magánlakásban. Az apróhirdetések között keresett egy közeli átutazó szobát.
II. főnév -t, -ja
1. Átutazó (I. 1) személy. Az átutazók megtekintették az ásatásokat. [Nyisson] a piac kellő közepén boltot …, hogy minden átutazónak legott szemet szúrjon. (Mikszáth Kálmán)
2. Átutazóban: átutazás közben. Átutazóban van vhol: utazását megszakítva rövid ideig vhol tartózkodik.
