átkulcsol
átkulcsol tárgyas ige
1. Két karjával erősen átölel, átfog vkit, vmit, úgy, hogy karjai köréje zárulnak, kulcsolódnak. Átkulcsolja vkinek a derekát. Kétségbeesetten kulcsolta át atyja térdeit. (Jókai Mór) Te igazán megharagítasz engemet – kulcsolta át karjával a szegény asszony … férje nyakát. (Tolnai Lajos) || a. (ritka) <Olyan tárgyat, testrészt, melyet kezével éppen átér> erősen átfog, szorít úgy, hogy ujjai köréje zárulnak. Átkulcsolja vkinek a csuklóját. A kis női kéz vissza akart vonulni, de én átkulcsoltam és fogva tartottam. (Herczeg Ferenc) || b. Vmi hurok alakjában átfog vmit. A fonalak a szövetben kölcsönösen átkulcsolják egymást.
2. (ritka) Vmijét átkulcsolja vhol: vmely testrészét, kül. karját, lábát, ujjait vmi köré téve összekulcsolja.
átkulcsolás; átkulcsolható; átkulcsoló; átkulcsolt.
