átkötés
átkötés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Általában az átköt igével (1–5) kifejezett cselekvés, művelet; az a cselekvés, hogy vmit átkötnek. A cédulák, a csomag, a seb átkötése; a pulóver átkötése; a zsineg átkötése.
2. Ennek eredménye, ill. az a kötöző eszköz, amellyel vmi át van kötve. Átvérzett az átkötés. A csecsemő hasát meleg átkötéssel védjük a megfázástól.
3. (villamosság) Az a hely, ahol az áram át van kötve. Az átkötésnél rövidzárlat volt.
átkötéses; átkötési.
