átkarol
átkarol tárgyas ige
1. <Vkit v. vkinek vmely testrészét> karjával átfog(ja), átölel(i). Átkarolja vkinek derekát, nyakát, térdét. Ő volt, aki engem A násznak és örömnek ünnepén Először átkarolt. (Vörösmarty Mihály) Disabulhoz futva, annak térdeit átkarolá. (Jókai Mór) Valaki átkarolta: egy rikító piros női kabát érdes érintését, olcsó szövetszagát érezte. (Babits Mihály) || a. Átölelve tart vkit. Gábor ott állott … átkarolva szép fiatal feleségét. (Tolnai Lajos) Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba: Borúljon rám és óvjon átkarolva. (Ady Endre)
2. (átvitt értelemben, ritka, költői) Szeretetébe fogad vkit. Egy új irány tör át a lelkeken: A nyers fajokba tisztább … eszméket oltani, Hogy végre egymást szívben átkarolják, S uralkodjék igazság, szeretet. (Vörösmarty Mihály)
3. (katonaság) Az arcvonal két (előretolt) szárnyával bekerítő mozdulatot téve körülvesz, körülzár <vmely katonai egységet>. Átkarolja az ellenséget, az ellenséges csapatokat.
átkarolás; átkarolgat; átkarolhatatlan; átkarolható; átkarolt; átkaroltat.
