átkap
átkap ige
1. tárgyas Gyors mozdulatal átfog vkit, vmit. Hirtelen átkapja vkinek a derekát. A kutya átkapta szájával a patkány torkát. Felugrottam és átkaptam. Egy óra hosszáig vagdaltuk egymást a padlóhoz. (Gárdonyi Géza) Anna könnyűszerrel verte vissza ügyetlen ostromait. Majd, mikor át próbálta kapni derekát, … hátralökte. (Kosztolányi Dezső)
2. tárgyas <Rendsz. egyik kezéből a másik kezébe> gyorsan átvesz vmit. Átkapja a labdát a bal kezébe. Átkapta … bal kezéből görcsös botját. (Jókai Mór)
3. tárgyatlan (ritka) <Ember, állat> hirtelen, gyors mozdulattal átnyúl vhova, hogy megfogjon vmit. Kezével átkapott a szomszédjához. A vadállat átkapott a szomszéd ketrecbe.
4. tárgyatlan <Tűz> hirtelen vmely másik helyre csap át, és ott is terjedni kezd. A tűz átkapott a közeli háztetőre. A tehenek közé is átkapott a tűz. (Tolnai Lajos)
5. tárgyatlan (bizalmas, rosszalló) Átkap vhová: igen gyakran kezd járni vhova. A gyerek átkapott a szomszédokhoz. A csirke átkapott a szomszéd kertbe.
átkapás; átkapat; átkapó; átkapott.
