átjárás
átjárás főnév -t, -ok, -a
1. Az átjár (1–2) igével kifejezett cselekvés, mozgás, közlekedés; az a tény, hogy vki átjár (vhonnan, vhova). Szabad, tilos (az) átjárás. Nehezére esett az átjárás a másik faluba. Ezen az úton megengedték, megtiltották az átjárást. || a. Ennek lehetősége. Van itt vhol átjárás? Kezd hullámzani s élénkebben ketté válni a tódulat [= tolongó tömeg], hogy szabad átjárást engedjen. (Kemény Zsigmond) Velök ment egy fizetett csausz, ki mint eleven útlevél, biztos átjárást szerezzen nekik a … kapukon. (Jókai Mór)
2. (régies) Az a hely v. építmény, ahol v. amin keresztül vhova át lehet járni; átjáró (II. 2). A vár belső udvarára kapu-idomú átjáráson keresztül jutni. (Jókai Mór)
átjárási.
