átizzik
átizzik [t-i] tárgyatlan ige
1. <Anyag, főként fém> teljes egészében az izzás állapotába kerül; izzik. Az abroncs már egészen átizzott.
2. <Anyag, test> teljes egészében nagyon meleggé, forróvá válik; áthevül. A homok a tűző naptól átizzott. Egészen átizzott az arca.
3. (átvitt értelemben, választékos) <Belső érzelmi tartalom> erős hatással átsugárzik vmin; kisugárzik vmin keresztül. A sorokon átizzik a szenvedélyes gyűlölet.
átizzás; átizzít; átízzó; átizzott.
