átidomít
átidomít [t-i] tárgyas ige
1. (régies, irodalmi nyelvben) Folytonos ráhatással v. megmunkálással átalakít (1, 2) vmit. Az egyesnek tevékenysége kertté képes átidomítani a sivatagot. (Eötvös József) A folyosó nagy része kertté volt átidomítva. (Jókai Mór) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Ügyes fogásokkal átalakít, s ezzel bizonyos célra alkalmassá tesz vmit. Korongi átidomította a kalapját …, felhúzta a kabátja gallérját. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka) <Bizonyos módon már idomított állatot> más feladatra idomít.
átidomítás; átidomítható; átidomító; átidomított; átidomíttat.
