áthatatlan
áthatatlan melléknév -ul, -abb, (ritka) áthatlan (régies)
1. Áthatolhatatlan. Áthatatlan fal, őserdő.
2. (állítmányként) (fizika) Ugyanabban az időben más test helyét elfoglalni nem tudó <test>. „A testek” áthatatlanok, s így két test egyszerre egy helyen nem lehet. (Jókai Mór)
áthatatlanság.
