arravaló
arravaló melléknév -an, -bb
1. Vmely ismert, említett célra, feladatra alkalmas, megfelelő <személy>; rátermett. Nagyon arravaló ember. Nem vagy arravaló. Rupertus épen arravaló fiú volt, hogy … Hamburg valamennyi … mulatóhelyével … megismertessen. (Jókai Mór)
2. Vmely meghatározott, ismert célra alkalmas, megfelelő <dolog, tárgy>. Lesz belőle lótakaró, Ugy is épen arravaló. (Petőfi Sándor)
arravalóság.
