arcél
arcél [c-é] főnév (választékos)
<Az oldalról nézett arcon> az a vonal, amelyet a homlok, orr, száj és áll alkot; profil. Éles, finom, görög, nemes, római arcél; ® klasszikus arcél. Nemes arcélében, valami rejtélyes fönség volt. (Jósika Miklós) A legszebb orr, legalább arcélben, kissé hátranyomott. (Kemény Zsigmond) Arcéle határozottan egyiptomi volt. (Kuncz Aladár)
arcélű.
