arcátlanság
arcátlanság főnév -ot, -a, (népies, régies) orcátlanság
1. (választékos) Az arcátlan (1) melléknévvel kifejezett (emberi) tulajdonság; kihívó v. durva szemtelenség, pimaszság. Hogy lehet egy emberben ennyi arcátlanság?
2. (régies) Az arcátlan (2) melléknévvel kifejezett tulajdonság; az erkölcsi érzék, szégyenérzet hiánya; nyílt szemérmetlenség, szégyentelenség.
3. (választékos) Vkinek, vminek arcátlan (1–2, ill. 3) volta. Beszédének, viselkedésének arcátlansága. Felháborító ennek a suhancnak az arcátlansága.
4. (választékos) Arcátlan (3) viselkedés, magatartás, cselekedet v. beszéd, kijelentés. Ez a legnagyobb arcátlanság! Arcátlanság ilyet mondani!
