apróz
apróz tárgyas ige -tam, -ott, -zon
1. (ritka) Apró részekre vág, tör, bont, oszt vmit; aprít. A borona éles fogai aprózzák a rögöket. Egy vastagon kinyújtott tésztát … darabokra apróznak. (Jókai Mór) Mennyi … örömet találhatnék abban, ha e leánykának most én segíthetnék fát aprózni. (Tolnai Lajos) || a. (tárgyas igealak tárgy nélkül) (ritka) Kis részletekben ad vmit. Ne aprózd, add ide egyszerre.
2. <Mozgást, beszédet> sietős és kisebb egymás utáni mozzanatokban végez. Lépteit aprózza; aprózza a csárdást: apró, gyors léptekben járja, szaporázza. (sport) Aprózza az ütést. Hallgass, jobban tudom én – aprózta sebesen a vézna … asszony. (Tolnai Lajos) || a. (tárgyas igealak tárgy nélkül) Ott aprózta inarogyásig [= szinte végkimerülésig] a cigány előtt. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: elapróz; felapróz; szétapróz.
aprózás; aprózható; aprózó; aprózott.
