andalgó
andalgó melléknév és főnév
I. melléknév -an v. -n (választékos)
1. Olyan, aki, ami andalog. A kertben egy andalgó párt pillantott meg. Távol az andalgó Tisza halkan mormolja dalát. (Petőfi Sándor) || a. Olyan, amit andalogva tesznek, végeznek. Andalgó járás. [A fülemile felé] közeliték andalgó útamba. (Csokonai Vitéz Mihály) A „Szerkesztő” kopogására az Öregpincér a szokott andalgó tánclépésekkel jött elő. (Krúdy Gyula)
2. Lassú, merengő, ábrándos hangulatú <zene, zenemű>. Lavotta, Fáy andalgó szerzeményei … keltek nyirettyűje alól. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ja (táncművészet, zene) Lassú tánc, a körmagyarnak, helyenként a verbunkosnak és palotásnak lassúbb, mérsékeltebb ütemű része. Andalgónak nevezték a „frisset” megelőző részt. A nagy márványteremben a tűzvérű fiatalság járta … az andalgót. (Jókai Mór)
