álok
álok [l-o] főnév (régies, irodalmi nyelvben)
1. Szándékosan v. tévedésből állított, nem valódi ok. Álokokat hoz fel. Jósikáné … élénk éberséggel fürkészett egy félreértés, vagy álok vagy balhiedelem után. (Jósika Miklós) Senki nem lelkesíthet mást az iránt, mit vagy áloknak vagy valótlan ténynek tart. (Kemény Zsigmond)
2. (csak többes számban) (ritka) Álokoskodás. Ne kísérts ily csábító álokokkal. (Madách Imre)
