állvány
állvány főnév -t, -ok, -a
Általában lábakon álló, vkinek, vminek tartására való szerkezet.
1. (építészet) <Új építkezésekkor, régi épületek javításakor> fából, újabban gyakran fémcsövekből készült, ideiglenes tartószerkezet, melyen állva a munkások dolgoznak. Ácsolt állvány: faragott gerendákból készült á.; létrás állvány: olyan á., amelynek deszkáit létrák tartják; ® lógó állvány. Az állványon dolgozik. Fölállítják, lebontják, leszedik az állványokat. Egy építőmunkás lezuhant az állványról. Sárban, mezítláb és permeteg alatt az állványokra téglát, meszet hordok. (Kemény Zsigmond) Jöttek malterral, kalánnal, | téglával és … | fából nagy állványokat eszkábáltak. (Babits Mihály)
2. A harang felfüggesztésére haszn., állandó tartószerkezet; harangállvány, harangláb. A harangok megolvadva hullottak alá egyenkint égő állványukról. (Jókai Mór) Bömbölt a születő, szörnyü hang, | … járt a két harang, | … a porzó állvány, vas, gerenda, kő, | minden rezgett. (Szabó Lőrinc)
3. Lábon álló, rekeszes polc, edények, virágcserepek, iratok, könyvek, szerszámok elhelyezésére. Tedd az állványra a könyvet! Leemelte az állványról a lábast. Arrébb tolta az iratokkal teli állványt.
4. (műszaki nyelv) Magasan elhelyezett, szerszámgépek (fúrógép, köszörűgép), csapágyak tartására haszn. szerkezet.
5. Különféle tárgyak megtámasztására, ideiglenes erősítésére haszn., egy v. több lábon álló tartószerkezet. Fényképező állvány. Rátette a fényképező gépet, a vásznat, a kottát stb. az állványra.
6. Kisebb szobrok alá helyezett tartóoszlopocska.
7. (régies) Emelvény. A nép letakarodik az állványról. (Madách Imre) Ott állandsz ezüst állványon az ujjongó nép előtt. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): deszkaállvány; festőállvány; kottaállvány; könyvállvány; létraállvány; szedőállvány; szerelőállvány; virágállvány.
állványka; állványos.
