álladék
álladék főnév -ot, -a
1. (hivatalos) Vmely csoportba sorolt tárgyaknak, tényeknek, javaknak adott időpontban meglevő mennyisége, összessége. Leltári, vagyoni álladék; az ingóságok, a kérdés, a tények álladéka.
2. (közgazdaságtan) Pénztári álladék: <záráskor> a pénztárban levő értékösszeg készpénzben v. értékpapírban. A költségvetési év kezdetén kezdő álladékként az előző évi naplóból átvezetjük a múlt évvégi álladékot.
Szóösszetétel(ek): tényálladék.
álladéki.
