albérlet
albérlet főnév
1. Vmely bérleménynek további bérletbeadása a főbérlő által egy másik (természetes v. jogi) személy, az albérlő részére; a főbérlő és albérlő közötti jogviszony. Szoba, üzlethelyiség albérlete; albérletbe ad, kivesz vmit.
2. Olyan helyiség, főként szoba, amelyet a főbérlő bérbe ad. Albérletbe költözik; albérletben lakik.
3. (bizalmas) Albérletben: nem a saját vállalkozásában, hanem a vállalkozó megbízásából, annak neve alatt és rendsz. a szokottnál olcsóbban <dolgozik, csinál vmit>. Albérletben írt cikkeket. || a. (sport, bizalmas) Albérletben játszik: nem a saját pályáján j. <vmely mérkőzést>. || b. (ritka, tréfás) Albérletben olvas újságot: az előfizetőtől mérsékeltebb díjért vmely újságot rendszeresen megkap. A már egyszer kiolvasott lapokat ellicitálják … s azokat egyesek kiveszik albérletbe. (Mikszáth Kálmán)
