alávalóság
alávalóság főnév -ot, -a (csak egyes számban) (választékos)
1. Az alávaló (3) melléknévvel kifejezett (jellembeli) tulajdonság; hitványság, aljasság. || a. Vkinek, vminek alávaló volta. A rágalom alávalósága; tettének, viselkedésének alávalósága. Alávalósága mindenkit megdöbbentett.
2. Alávaló (3a) cselekedet, tett. Egyik alávalóságot a másik után követte el. A jobb emberek is … undok alávalóságokat eltűrni tanultak. (Jósika Miklós) Kegyed … sohase tudna rájönni, micsoda alávalóságot eszelt ki ez a némber. (Ambrus Zoltán) || a. Alávaló (3a) dolog, szándék, megnyilatkozás, beszéd v. írás. Hogy mondhatsz ilyen alávalóságot? Megilletődött, mikor ezt az alávalóságot leolvasta a papírról. (Vas Gereben)
