alátámaszt
alátámaszt tárgyas ige
1. <Terhet tartó dolgot> alulról megtámaszt vmivel, hogy terhe alatt le ne törjön, le ne szakadjon. Alátámasztja a polcot. Karóval alátámasztja az ágat. || a. Alátámaszt vkit v. alátámasztja vkinek a fejét: fekvő betegnek, elgyengült embernek feje, háta alá párnákat helyez, hogy kényelmesebben feküdjék. A beteg fejét több vánkossal támasztották alá. || b. <Falat> oldalról megtámaszt, hogy ki v. le ne dőljön. Az épület falát gerendákkal alátámasztották.
2. (átvitt értelemben) <Véleményt, állítást, tervet bizonyítékokkal, érvekkel, tényekkel> megerősít. Adatokkal támasztja alá tervét. A határozatot tetszetős érvekkel támasztották alá.
alátámasztás; alátámasztat; alátámasztgat; alátámasztható; alátámasztó; alátámasztott.
