alapeszme
alapeszme [p-e] főnév
1. (irodalomtudomány) <Vmely, főként erkölcsi v. filozófiai vonatkozású szépirodalmi műben> a leglényegesebb mondanivaló. Az újabb magyar irodalomelméleti művek alapeszme helyett ma már rendszerint eszmei mondanivalóról beszélnek. Szerző szükségesnek látta … a mű alapeszméjét kijelenteni az előbeszédben. (Arany János) E két elem [= a monda és a történelem] összhangzata szülte tragédiája alapeszméjét. (Gyulai Pál) || a. (régies) Alapelv (1). A törvényhozás a közvetlen fejenkénti választás által … azokra szándékoltatik bízatni, kiket az összes nép bizalma kijelel e végre … Ez valamennyi újabb alkotmánynak alapeszméje. (Eötvös József)
2. (régies) Vmely intézkedést, eljárást v. magatartást meghatározó eszme, elv; alapelv. Szerencsétlen alapeszmére építette okoskodását. (Jósika Miklós) Ügyekezniök kell … tisztába hozni minden kérdéseknél az alapeszméket. (Kossuth Lajos)
alapeszmei; alapeszméjű.
