alapanyag
alapanyag [p-a] főnév
Általában olyan anyag, amely vmely készítmény, ill. eljárás alapja, amely vminek az alapját alkotja.
1. (ipar, műszaki nyelv) Azon döntő fontosságú anyagok vmelyike, melyek a modern ipari termelés alapját alkotják, elsősorban a szén, vas, acél, olaj. A szocialista iparban az alapanyagok termelése elsőrendű feladat.
2. (műszaki nyelv) <Vmely ipari eljárásban> az az általában formátlan, gyakorlatilag közömbös anyag, amelyből az eljárás kiindul, amelynek átalakítására az eljárás irányul, ill. amely az eljárásban legfontosabb s rendsz. legnagyobb mennyiségben szerepel. Ipari alapanyagok. A porcelángyártás alapanyaga a kaolin. A textilipar egyik alapanyaga a gyapjú. A gépgyártás alapanyaga a nyersvas. || a. Tág ért. vmely tevékenységhez v. készítményhez alapvetően fontos anyag. A cement, kő, tégla, mész az építőipar alapanyagai.
3. Vmely több elemű, összetett anyagnak (készítménynek, képződménynek stb.) legfontosabb s rendsz. legnagyobb arányban levő része. A csontok alapanyaga. Ennek a tésztának liszt és cukor az alapanyaga. || a. (gyógyszerészet) <Összetett gyógyszerben> a hatásos alkatrész.
4. (iskolai) <Tananyagban> a feltétlenül elvégzendő, feldolgozandó legfontosabb rész.
