akol
akol főnév aklot, akla
1. (népies) Rudakból, szálfákból összerótt, a jószág, kül. juhok összetartására való kerítésféle, ill. az ezzel körülzárt hely a legelőn. Az akol végéhez épített félszer. Akolba tereli a nyájat. || a. (népies) Egyetlen tágas helyiségből álló istállószerű épület, amelyben a juhok éjjel v. a legelésre kedvezőtlen időben tartózkodnak. Új aklot építtetett a juhoknak. A tél jöttével én saját tanyám felé, | ő Láios aklába hajtá nyájait. (Babits Mihály–Szophoklész-fordítás) || b. (átvitt értelemben, vallásügy) Egy akol, egy pásztor: <katolikus felfogás szerint> az az állapot, melyben minden hivő a katolikus egyházba tartozik.
2. (tájszó) <Rekesztő halászatban> vejszeszerű elkerített hely. Vágjatok faágat, szúrjátok le sűrűn a víz fenekére, készítsetek belőle aklot. (Eötvös Károly)
Szóösszetétel(ek): juhakol.
