ájult
ájult melléknév -an, -abb
1. Olyan <személy>, aki elájult, eszméletét, öntudatát vesztette, alélt állapotban van. Ájultan esett össze. A földön elterülve, ájultan találták. Az ájult asszonyt alig tudták fellocsolni.
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Olyan <személy>, akit vmely indulat, érzelem annyira lenyűgöz, hogy szinte önkívületi állapotban, magánkívül van. Ájultan és gyönyörűn néztelek És ostobául mindig szebbnek látlak. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Ilyen személyre valló, jellemző <lelkiállapot>. Ájult düh, gyönyörűség. Temetési énekszó … harangzúgás … ájult zokogás. (Kaffka Margit) Mint fulladó az örvénylő vízen, Végiglátom egy ájult pillanatban Az életem. (Tóth Árpád)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Szellemi tekintetben> tespedt, ernyedt, tehetetlen. Az egyes országok az előrehaladásban mások fölé emelkednek, hogy utánuk kényszerítsék az ájult lomhaságot. (Vas Gereben) Augusztus. Alkonyat. Körűl | Ájultan piheg a világ. (Tóth Árpád)
Szóösszetétel(ek): félájult.
