adó [2]
adó [2] főnév -t, -ja v. (népies, régies) adaja
1. <Az állampolgárok v. vmely közület kötelékébe tartozó személyek által törvényes és rendszeres szolgáltatásként> pénzben v. természetben adott hozzájárulás a közszükségletek fedezéséhez és az állam v. közület fenntartási költségeihez, anélkül, hogy ezért közvetlen, meghatározott ellenszolgáltatást kapnának. Állami, ® egyenes adó; egyházi, fényűzési, ® fogyasztási adó; ® forgalmi adó; gyermektelenségi, hozadéki adó; ® kereseti adó; ® közvetett adó; ® közvetlen adó; községi, örökösödési adó; ® regresszív adó; ® társulati adó; városi adó; befizetett, hátralékos, kirótt, kivetett, lerótt adó; természetbeni adó; vmely adó alanya ¬; az adó befizetése, kivetése, lerovása; új adó bevezetése; adó fejében lefoglal vmit; vmennyit fizet adóba v. adóra; a termés egy része adóba megy; behajtja, beszedi az adót; csökkentik, elengedik v. törlik az adót; az adóhivatal előírja, kirója v. kiveti vkire az adót; (fel)emeli az adót; adót fizet vmi után; lerója az adóját; (népies) letudja az adót; nagy adót ró (ki) vkire; adót szed; törlik az adóját; adót végrehajt; hátralékban van az adó(já)val; vkit, vmit adóval ® megterhel; nagy adóval sújt vmit, vkit. 1848-ig hazánkban az adók terhét egyedül a köznép viselte. Nyolc nap alatt erélyesen behajtá az adót. (Jókai Mór) Már akkor úgy nőtt az adó, mint az árvíz, pedig az árendát se bírták fizetni. (Móra Ferenc) Drágább a pálinka, a kisüstök nem működnek a nagy adó miatt. (Nagy Lajos) || a. (gyak. többes számban) Az államnak v. vmely közületnek ebből származó jövedelme, bevétele, bevételi forrása. Az adók pontosan befolynak. Az adók nem fedezik a kiadásokat. || b. Adófizetés, adózás(i kötelezettség). Adó alá ¬ esik; adó alá vet vkit; az adó alól felment vkit. || c. (népies) Adóhivatal. Megyek az adóba, befizetem a hátralékot. Egy tisztviselő jött az adótól.
2. (történettudomány) Meghatározott nagyobb pénzösszeg v. természetbeni javak, szolgáltatások, amelyeket vmely legyőzött v. meghódolt nép, vezér v. uralkodó köteles fizetni, adni a győzőnek; (hadi) sarc. A győztes hadvezér súlyos adót vetett ki a városra. Szoritom a császárt éventi adóra. (Arany János) Idejőjön hozzám [a király], | Jó Magyarországnak adaját meghozván. (Arany János) A követek fehér paripát hoztak Alpárnak adóba. (Herczeg Ferenc)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vmely érzésnek a kifejezése, kinyilvánítása, ill. vmely illő, köteles v. kényszerű cselekedet. Az elismerés, a hála, a kegyelet, a méltánylás adóját lerója vkinek v. vki előtt; a hála, a szeretet adója; a ® természet adóját lefizeti, lerója. Becsülettel lerótta adóját a hazának: nyolc gyermeket nevelt föl. Késő, de tartozott szent hódolat hív: Egy nemzeté, ím e hálás adó. (Arany János) Hadd feledjek … Mindent, ami fáj, mi bánt … Bók adóját, divat kényét. (Gyulai Pál)
4. (átvitt értelemben, ritka) Kellemetlen, költséges dolog; teher, nyűg. Nagy adó az emberen az asszony. Nagyétű embernek nagy adó a gyomra, dohányosnak a cigaretta.
Szóösszetétel(ek): 1. adóamnesztia; adóátalány; adóáthárítás; adóbecslés; adóbeszedés; adóbizonylat; adóelőírás; adóellenőr(zés); adóelőleg; adófajta; adófelügyelő(ség); adóigazgatás; adójegy; adókérdés; adókihágás; adóközösség; adómegszavazás; adómérleg; adónaptár; adópolitika, adóreform; adóstatisztika; adótétel, adótörvény; (régies) adótár(nok); adó-visszatérítés; 2. agglegényadó; ebadó; fejadó; földadó; házadó; ínségadó; jövedelemadó; jövedelemtöbblet-adó; közadó; lakásadó; luxusadó; munkaadó; pótadó; szegényadó; terményadó; tőkeadó; útadó; vagyonadó.
adójú.
