voluntarius, mn. [voluntas]
voluntarius, mn. [voluntas]
önkéntes, szabad akaratu, A) cs. ki valamit önként tesz, küln. miles, exercitus; még fn. ius, ii, hn. önkéntes. B) szenv. a mit valaki önként cselekszik vagy magára vállal, mors (öngyilkosság), verbera. C) magától, azaz vadon termő, ?erpyllum. ||D) akaratot jelölő, verba.
